BH 2021.9.246 I. A részes (így a bűnsegéd) a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes. A részesi szándék tehát nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti. Ebből az is következik, hogy a részesnek a becsatlakozása, illetve a cselekmény végrehajtása idején van lehetősége behatárolni, akár megváltoztatni szándéktartalmát önmaga és a tettes felé, ha azonban ezt nem teszi, tehát a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza, a végrehajtástól való visszalépését a külvilág számára észlelhetően, felismerhetően nem jelzi, akkor számolnia kell azzal, hogy folyamatos jelenléte a végrehajtást változatlan erősíti. A kifejtettek - ekként a tudatra vont következtetés - alapja ténybeli. A belső történés, amely a külvilág, és így a társai előtt rejtve marad, nem lehet jogi következtetés tárgya [Btk. 14. § (2) bek.]. II. A kísérlet esetében az elállás mögött meghúzódó törvényi megfontolás lényege, hogy az elkövetőnek önként, döntően saját akaratelhatározásából kell a külvilágban érzékelhetően tennie azért, hogy utóbb a megkezdett cselekményért ne, illetve csupán az addig történtek miatt feleljen [Btk. 10. § (4) bek. a) pont]. Teljes határozat megtekintése