BH 2020.6.172 I. A kizárt védő eljárása során felmerülő és a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt okból megvalósuló feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés csak a kizárt védő és az adott terhelt vagy - több terhelt védelme esetén - terheltek viszonyában értelmezhető; így nincs helye hatályon kívül helyezésnek a kizárt védő eljárásával nem érintett terheltek esetében, mivel a védő az általa képviselt terhelt vagy terheltek személyéhez kötötten az ő érdekükben jár el [Be. 41. (3) bek., 43. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 590. § (11) és (13) bek., 608. § (1) bek. d) pont]. II. A tárgyalás megismétlésének célja lehet az addig lefolytatott bizonyítás teljes megismétlése, másrészt az esetleges eljárási szabálysértések - akár abszolút, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - orvoslása, kiküszöbölése [Be. 518. § (3) és (4) bek.]. III. A tárgyalás és a bizonyítási eljárás megismétlése továbbra is azonos fogalmak. A tárgyaláson egyetlen bizonyítási cselekmény megismétlésére is sor kerülhet; azonban a tárgyalás megismétlése a teljes, addig lefolytatott bizonyítás megismétlését jelenti. A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesz fel. Ebből következően, ha a tárgyalást megismétli, a bizonyítást ismétli meg. Ez azonban nem azonos a bizonyítás teljes körű, ismételt felvételével, mivel a tárgyalás anyagának ismertetésével is elvégezhető [Be. 425. § (1) bek., 518. § (3) bek.]. IV. A bíróság a tárgyalás megismétlésével az érvénytelen bizonyítást orvosolja, mely a lefolytatott bizonyítás eredményét törvényessé, az ügydöntő határozat meghozatalakor felhasználhatóvá teszi. Erre figyelemmel a védői érdekellentét megszüntetését követően megismételt, illetve ezt követően felvett bizonyítás már törvényes [Be. 518. §]. Teljes határozat megtekintése
BH 2020.6.171 I. A letartóztatás szempontjából a nem jogerős ítélet meghozatala új helyzetet teremt, melyre figyelemmel a törvény az eljárás további szakaszára új, önálló letartóztatási okként határozza meg, hogy az ítéletben kiszabott tartamú szabadságvesztésre figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani. Az erőszakos, részben élet elleni szervezett bűncselekményeket elkövető vádlottakkal szemben nem jogerősen kiszabott 20 évi, illetőleg 14 évi szabadságvesztés olyan büntetési tartam, amely a vádlottak szökési, elrejtőzési szándékát kiválthatja, annak elhatározását megerősítheti [Be. 522. § (2) bek.]. II. Az olyan bűncselekmények miatt folyamatban lévő ügyben, ahol a törvény a letartóztatás tartamának felső határát nem állapítja meg, és a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztésből - az ítélet szerint - a feltételes szabadságra bocsátás kizárt, ott a letartóztatásnál enyhébb - döntően önkéntes jogkövetésen alapuló - személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem lehet alkalmas a letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására. Az ilyen ügyben a vádlott által fogvatartásban eltöltött hosszabb időtartam sem szól a letartóztatás ellen, mert az időmúlás következménye a letartóztatás indokoltságának bíróság általi, meghatározott rendszerességgel történő felülvizsgálata, de önmagában az időmúlás a kényszerintézkedés megszüntetéséhez nem feltétlenül vezet [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont, 278. § (3) bek., 277. § (4) bek., 298. § (1), (2) bek. a) pont, 522. § (2) bek.]. Teljes határozat megtekintése