BH 2021.7.193 A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont]. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második fordulata szerint "a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni". A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi) 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatát - ha a törvény kivételt nem tesz - indokolni köteles. Értelemszerűen, ha az indokolási kötelezettséghez kapcsolódó eljárási szabálysértés kifejezett törvényi szabály sérelmével jár, és nem mérlegelés körébe vonható, akkor az az eljárási sérelem nem lehet relatív szabálysértés, hanem feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető, vagyis abszolút eljárási szabálysértés. Nyilvánvalóan ilyennek tekintendő, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes, tehát a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés, ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósult [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 609. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. f) pont; Alaptörvény XXIV. cikk (1) bek.; 2011. évi CLXI. tv. (Bszi) 13. § (1) bek.]. Teljes határozat megtekintése
BH 2021.7.187 I. A Btk. 2. §-a és a felülvizsgálat kapcsolata szempontjából jelentős az, hogy vannak olyan alapvető követelmények, amelyeknek való megfelelés eleve jelentőséggel bír. Ilyen a Btk. 1. §-ába tartozó nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvei. Ennek való megfelelés felülvizsgálatban is meghatározó, vagyis a Btk. 2. § alkalmazása nem eredményezheti a Btk. 1. §-ába való ütközést. II. Ha az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű felettes bíróság bírálja el. Az eljáró másodfokú bíróság hatáskörére nem az irat másodfokra érkezésekor hatályos szabályozás szerinti elsőfokú hatásköri szabályhoz, hanem a ténylegesen eljárt elsőfokú bírósághoz igazodik. III. Az utolsó szó lehetősége a büntetőeljárási törvény hagyományos és jellegzetes rendelkezése, miszerint a perbeszédeket követően és az ítélethozatal előtt a vádlottat illető jog, hogy utoljára a határozatot hozó bírósághoz szóljon, ami számára biztosít esélyt. Minden eljárási szakban - így az elsőfokú ítélet, a másodfokú ítélet, illetve a harmadfokú ítélet meghozatala előtt egyaránt - fennálló jog, illetve lehetőség. Kétségtelen azonban az is, hogy ez a rendelkezés nem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó, mivel a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását követően történhet [vö.: 1998. évi XIX. törvény 313. §, 319-320. §, Be. 540. §, 545. §, 547. §]. Ugyanakkor annak elmaradása - akár a vádlott akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan - nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt - s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló - törvényi okai között. [Be. 649. § (2) bek., 609. § (1) bek., (2) bek. d) pont]. Teljes határozat megtekintése