EH 1999.3 I. Ha az emberrablásnál alkalmazott erőszak a sértettnek könnyű testi sértést okoz, az utóbbi bűncselekmény az emberrablással halmazatban nem állapítható meg [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (1) bek., 175/A. § (1) bek.]. II. Ha az emberrablást akként valósítják meg, hogy a sértettet a saját gépjárművével szállítják el, az emberrablással halmazatban a jármű önkényes elvétele nem állapítható meg [Btk. 327. § (1) bek.]. III. Nem valósítja meg a közokirattal visszaélés vétségét a közokiratnak a pillanatnyi, rövid ideig tartó megszerzése [Btk. 277. § (1) bek.]. IV. Aki a sértett személyi szabadságától megfosztása érdekében az erőszak alkalmazásában tevőleges magatartást tanúsított, nem bűnsegéde, hanem társtettese az emberrablás bűntettének [Btk. 20. § (2) bek.]. V. Az emberrablásnál alkalmazott erőszak hatása alatt levő, és emellett még a testi épsége ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel a pénze átadására kényszerített sértett sérelmére elkövetett cselekmény nem zsarolás bűntettének, hanem - és az elkövetők számára tekintettel - csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősül, ha a pénz átadása nem függ össze az emberrablás törvényi tényállásába tartozó követelés teljesítésével [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 323. § (1) bek.]. VI. Nem állapítható meg az - a korlátlan enyhítést lehetővé tevő - önkéntes abbahagyás, ha az elkövetők a sértettet azzal a feltétellel bocsátották szabadon, hogy a megállapodás szerinti összegű követelést meghatározott időben teljesíti [Btk. 175/A. § (6) bek.].