BH 2017.11.359 I. A zsarolás törvényi tényállásának alapesete a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza. Ezért érvényesül a törvényi értelmezés, miszerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ehhez képest a minősített eset szerinti "más hasonlóan súlyos" fenyegetés akkor állapítható meg, ha az adott fenyegetés tartalma mind a kilátásba helyezett hátrány súlya, mind pedig a megfenyegetettben keltett félelem komolysága tekintetében meghaladja a Btk. 138. §-a szerinti mértéket, s felér élet vagy testi épség elleni (akár közvetett) fenyegetéssel [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 138. §, Btk. 367. § (1) bek.,(2) bek. b) pont, 459. § 7. pont]. II. A fenyegetés (és erőszak) esetében, annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni. A fenyegetés (és erőszak) ugyanis a sértett akaratára ráhatás, tehát annak félelemkeltő hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. Jelentősége csupán annak lehet, hogy a terhelt felismerte-e, miszerint fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására. III. Egy adott fenyegetés zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való értékelése (egymástól való elhatárolása) mindig csak az ügy konkrét körülmé­nyei­re - a fenyegető tartalomra, s annak a sértett személyét, helyzetét (létét, létfeltételeit) érintő hatására - kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon. Pusztán anyagi károkozás kilátásba helyezése - még ha az jelentős mértékű is - nem tekinthető az élet vagy testi épség sérelmével azonos vagy akár hasonló súlyúnak. Az élet, testi épség elleni fenyegetéssel hasonlatos azonban a sértett létfenntartásának alapjait meghatározó, biztosító vállalkozás gyors és teljes megsemmisítésének, ellehetetlenítésének ultimátumszerű kilátásba helyezése, s annak megvalósításának leküzdhetetlen erőkoncentrációval történő demonstrálása. IV. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Ehhez képest a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van [Be. 416. § (1) bek. b) pont]. V. A terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja alapján a védő jogosult, a Be. 418. § (3) bekezdése szerint egy alkalommal. Felülvizsgálati eljárásban sem kizárt, hogy egy terhelt érdekében több védő is eljárjon. Több védő részére adott meghatalmazás esetén pedig egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat [Be. 44. § (2) bek.]. Nincs akadálya annak sem, hogy a terhelt érdekében eljáró egy vagy több védő több felülvizsgálati okra alapítva, akár alternatív indítványokat tegyen; több védő esetén azonban az indítványok értelemszerűen nem lehetnek egymással ellentétesek. A Be. 44. § (3) bekezdése alapján jogorvoslati nyilatkozatra - értelemszerűen felülvizsgálati eljárásban is - a vezető védő jogosult [Be. 44. § (2), (3) bek., 345. § (1) bek., 385. § (1) bek., 419. § (1) bek., 417. § (1) bek. II. pont c) alpont, 418. § (3) bek.]. Teljes határozat megtekintése