BH 2017.8.254 I. Abban az esetben, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy a bűncselekmény miatt a törvény különös része szerint kiszabandó büntetés enyhébb, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti, az elbíráláskor hatályos törvényt kell alkalmazni. Ezért a bíróságnak arra, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori büntetőtörvény kedvezőbb-e a vádlottra nézve, nem csupán az ügydöntő határozat meghozatalakor, hanem a vádemeléstől kezdődően, azaz a tárgyalás előkészítése során, majd a tárgyalás folyamán mindvégig - az ügydöntő határozat meghozatala előtt is - figyelemmel kell lennie. Így meg kell szüntetnie a büntetőeljárást a tárgyalás előkészítése során akkor, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, és akár a tárgyalás előkészítése során, akár a tárgyalás elnapolása után is akkor, ha az elévülésére vonatkozó szabályok változása folytán az elbíráláskor hatályos törvény szerint a bűncselekmény büntethetősége elévült, illetve le kell vonnia minden egyéb anyagi jogi és eljárásjogi következményt az eljárás mikénti lefolytatása kapcsán [Btk. 2. §, Be. 6. § (3) bek. a) és c) pont, 267. § (1) bek. a) és c) pont, 309. § (1) bek.]. II. Amennyiben az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vád tárgyává tett bűncselekményt az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményként, a védő részvételének hiánya miatt nincs helye az ítélet hatályon kívül helyezésének. A másodfokú bíróságnak a minősítés megváltoztatása - a bűncselekmény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménykénti minősítése - esetén is csak akkor kell hatályon kívül helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét, ha az ügyész eredetileg is olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, amelyre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, illetve a bíróság az elsőfokú eljárás során megállapította a vádtól eltérő súlyosabb minősítés lehetőségét. Nincs helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a védelem hiánya miatt akkor sem, ha az elsőfokú bíróság a cselekményt tévesen minősítette ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek [Be. 373. § (1) bek. II. d) pont, 373. § (3) bek. a) és b) pont].
BH 2017.8.253 I. Bűnszövetség létesül azok között a terheltek között, akik trafikok kirablását elhatározva három üzlet fegyveres rablását csoportosan végre is hajtják, akkor is, ha az egyes helyszínek kiválasztása nem előzetes eltervezés szerint, hanem "ad hoc" történik. A bűnszövetséghez nem szükséges, hogy az elkövetők valamennyi cselekményre, azok részleteire kiterjedően előzetesen mindenben megállapodjanak, hanem e minősítő körülmény megállapíthatóságához elegendő a hallgatólagos, de félreérthetetlenül ismétlődő bűnözésre irányuló magatartás is [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont; IV. számú Büntető Elvi Döntés]. II. A bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény tettese az lehet, aki a bűnszövetség létezését ismerve egészben vagy részben megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Társtettese, nem pedig bűnsegéde a csoportosan fegyveresen elkövetett rablás bűntettének, aki a társaival elhatározott rablás eredményes végrehajtása érdekében azután lép a rablással érintett dohányboltba, hogy bűntársa lőfegyverrel az eladót a bevétel átadása érdekében már megfenyegette. A közvetlenül a fenyegetés elhangzását követő megjelenésével a terhelt ugyanis nemcsak társa rablási szándékát erősítette, hanem az erőfölény biztosításával és tudatosításával a sértettet megfélemlítő hatást is keltett, miáltal közvetlenül vett részt az élet elleni közvetlen fenyegetésben, tehát tényállási elemet valósított meg [Btk. 13. § (3) bek., 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a), c) pont; 2/2002. BJE].