BH 2018.11.301 A kétszeres eljárás tilalma - az ún. "ne bis in idem" elv alkalmazása - Magyarországon az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A XXVIII. cikk (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Ekként az ártatlanság vélelmét tartalmazó alaptörvényi rendelkezés a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. A "ne bis in idem" elvét előíró rendelkezés pedig felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben "res iudicata" hatás kiváltására tehát az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes. Ez nem érinti az Európai Unió másik tagállamában hozott - ugyanilyen hatás kiváltására alkalmas - más jogi aktus érvényességét [Be. 6. § (3) bek. d) pont; Alaptörvény XXVIII. cikk (2) és (6) bek.]. Teljes határozat megtekintése
BH 2018.11.298 I. A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettének tényállása keretdiszpozíció, amelyet a (4) bekezdésben adott, a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény által részletezett értelmezések tölthetnek ki konkrét tartalommal. Ehhez képest a 248. § (1) bekezdés b) pontjában megállapított elkövetési magatartások akkor tényállásszerűek, ha a (4) bekezdés a) és b) pontjaiban nevesített "hulladék", illetve "hulladékgazdálkodási tevékenység" fogalmai megfelelnek a 2012. évi CLXXXV. törvény önálló értelmező rendelkezéseinek. Ezek szerint valamely cselekmény e törvényhely szempontjából akkor tényállásszerű, ha az elkövető hatósági engedély nélkül, vagy az engedély kereteit túllépve hulladékgazdálkodási vagy jogellenes tevékenységet végez olyan, a hulladékról szóló törvény által hulladéknak minősített dologgal, amely alkalmas az emberi élet, a testi épség, az egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére. A Btk. szerint tehát a hulladék fogalomhoz képest a dolognak nem önmagában hulladéknak, hanem meghatározott vonatkozásban veszélyeztetésre alkalmasnak is kell lennie [Btk. 248. § (1) bek. b) pont, (4) bek., 2012. évi CLXXXV. tv. 55. § (1) bek.]. II. A "hulladékgazdálkodási tevékenység" (4) bekezdés b) pontjában felsorolt fordulatai egyenként önálló elkövetési magatartások lehetnek, ha elkövetési tárgyuk az a hulladék, amely alkalmas a (4) bekezdésben felsoroltak veszélyeztetésére [Btk. 248. § (1) bek. b) pont, 2012. évi CLXXXV. tv. 55. § (1) bek.]. Teljes határozat megtekintése
BH 2018.11.295 I. A járművezetés tiltott átengedésének bűncselekményi megvalósulásakor az átengedésnek határozott, félreérthetetlen módon kell történnie, így kifejezett felszólítással, az átvevő kérésének teljesítésével, hozzájárulással, de akár azzal a concludens ténnyel is, ha az átengedő az indítókulcsot a vezetésre ittassága, bódult állapota vagy egyéb okból alkalmatlan személynek átadja [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. II. Ilyen kifejezett reálcselekmény hiányában a járművezetés tiltott átengedése nem állapítható meg. Ennek megfelelően nem valósult meg tiltott átengedés, ha a II. r. terhelt élettársának, az I. r. terheltnek még akkor engedte meg az ő tulajdonát képező gépjárműnek a vezetését, amikor az még józan állapotban volt, s vezetői engedéllyel rendelkezve a járművet még jogszerűen vezethette. Az I. r. terhelt ezt követően fogyasztott szeszes italt, majd a II. r. terhelt tudta és jelenléte nélkül ült újra autóba, s indult azzal a szórakozóhelyről korábban eltávozott élettársa (a II. r. terhelt) után. A II. r. terhelt csak akkor szállt be a gépkocsiba, amikor az I. r. terhelt utolérte. A II. r. terhelt magatartása ezért tiltott átengedést nem valósított meg. Amint következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az ittas vezető mellett ülő utas nem bűnsegéde az ittas vezetésnek, úgy a vezetésre adott jogszerű felhatalmazást, a vezetés korábbi jogszerű átengedését sem teszi jogszerűtlenné az a cselekmény, hogy a tulajdonos beült az ittas személy által vezetett gépkocsiba, amely tovább folytatta addig már megkezdett útját [Btk. 13. § (1) bek.; 238. §]. Teljes határozat megtekintése