Az utcára szorított kritika – Az engedetlenkedés jogi megítélésének változása

Sok éves mulasztását igyekezett pótolni az Országgyűlés, amikor az Alkotmánybíróság felhívására módosította a szabálysértési törvényt és újraalkotta a rendészeti intézkedésnek ellenállók kriminalizálását szolgáló tényállást. Mivel a szabálysértési törvény engedetlenséggel kapcsolatos szabályait elsődlegesen a gyülekezéshez való jog gyakorlásával összefüggésben érték alkotmányossági kritikák, a törvénymódosítás által hozott változásokat és jelentőségüket is a véleménynyilvánítás ezen jogintézménye kapcsán tekintem át.

A 2010-es kormányváltást követően olyan közjogi változások mentek végbe, amelyek szűkítették a kormány politikájával kritikus szereplők hagyományos tereit, korlátozták eszközeit. Az Alkotmánybíróság hatásköreinek csökkentésével, az Országgyűlés vitaterének és sajtónyilvánosságának jelentéktelenítésével, a médiapiac újraszabályozásával és újraelosztásával, a helyi önkormányzatok hatásköreinek centralizációjával, az érdekegyeztetés intézményesített fórumainak kiüresítésével, valamint a mindenkori kormányzat ellenőrzésére hivatott civil szervezetek bürokratikus és retorikus zaklatásával a kormány politikájával szembeni intézményes kritika csupán egy-két, a kormány közvetlen befolyásán kívül eső médium adásaira, valamint a lakosság számára teljesen láthatatlan műhelyek szakpolitikai vitaköreibe szorult vissza.



Forrás: arsboni.hu