A Pp. rejtett titkai

Számtalan „rejtett titka” van a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek, ami alapján a bíróságok évente mintegy kétszázezer peres és egymillió nem peres eljárást folytatnak le. Cikkünkben a több mint százszor módosított Pp. legérdekesebb rendelkezéseit és összefüggéseit vettük górcső alá.

Az új törvény előkészítése már évekkel ezelőtt megkezdődött. A kormány 2015. január 14-én fogadta el az új polgári perrend koncepcióját, amelynek – Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint – egyik legfőbb alapelve a perhatékonyság, amit az osztott (külön előkészítő és tárgyalási szakaszra bontott) perszerkezet hivatott szolgálni. A per előkészítő szakaszában a bíró tisztázza és rögzíti, mi is a felek álláspontja, illetve milyen bizonyítékokat kívánnak felhasználni a perben, s ezen az eljárás későbbi szakaszában csak kivételesen lehet változtatni, hogy ezzel is gátolják a rosszhiszemű, perelhúzó magatartást. Más-más szabályok vonatkoznak a jövőben a helyi bíróságokon és a törvényszékeken folyó polgári perekre. A járásbíróságokon a szóbeliség, míg a nagyobb súlyú, bonyolultabb ügyeket tárgyaló törvényszékeken az írásbeliség kap nagyobb hangsúlyt és kötelező lesz az ügyvédi képviselet. A Kúria előtti felülvizsgálati eljárásba szűrőrendszert építenek be, amely révén a legfelsőbb bírói fórum gondoskodhat arról, hogy csak a valóban érdemes jogviták kerüljenek ilyen szintre. Megújulnak a kollektív igényérvényesítés és a csoportos perindítás szabályai is. Számos olyan élethelyzet van ugyanis, amikor egy sereg jogalanyt ér azonos vagy hasonló jogsérelem, ami az érvényesített követelés szempontjából tipikusnak tekinthető, az érintettek száma miatt valamennyiük csatlakozása a perbe kivitelezhetetlen, vagy a kár nagysága nem teszi racionálissá egyedileg a peres út igénybevételét.



Forrás: jogiforum.hu